A mi iskolánk szakközépiskola. Alig egy éve családlátogatáson feltettem a kérdést, miért az iskolánkat választották a diákok, s a válasz minden esetben az volt, hogy mert ez szakmát is ad.

Ad bizony, különböző területeken képezhetik magukat még az érettségi után a tanulmányaikat nálunk folytatók vagy a szakképzésre hozzánk jelentkezők.

Nem tanítok a szakképzős évfolyamokon, inkább csak a folyosón találkozva vagy az iskolai rendezvények alkalmával ismerhetem meg őket kicsit jobban. Örülök nekik, sokukkal egy-egy mosollyal, pár jó szóval üdvözöljük egymást.

Osztályfőnök vagyok, és bár még csak az első tanévünket zártuk, már szóba került a pályaválasztás. Persze eddig is érdekelt a diákjaink sorsa, de most egy kicsit másképpen is figyelek rájuk. Az ő fejükkel próbáltam megtudni, milyen is nálunk szakképzősnek lenni. Megkérdeztem pár egykori szakképzős tanítványunkat, ők hogyan látják.

Kiknek ajánlja az szakképzésünket?

Ági: Sok mindent megtanulhattunk ez alatt a 2 év alatt az informatikai alapismeretektől kezdve a speciális hálózati technológiákig. Pozitívuma az iskolának, hogy Macintosh gépek álltak a rendelkezésünkre, és használatának az alapjait megtanulhattuk - köszönet érte Balogh Imre Tanár úrnak. Azoknak ajánlom ezt a szakot, akiket nagyon érdekel az informatika, és nem ijednek meg egy kis gépösszerakástól, szereléstől sem, hiszen gyakorlati órák is álltak a rendelkezésünkre a hét egyik napján. Az utolsó két félévben elsajátíthattuk a szakmai angol nyelvet is.

Evelin: Nos, én pénzügyi és számviteli ügyintéző szakon voltam. Igazából annak ajánlom, aki ezzel komolyan szeretne a továbbiakban foglalkozni, és tovább szeretné magát fejleszteni ezen a területen. Úgy gondolom, csak egy középszintű végzettséggel elég nehéz elhelyezkedni, aki viszont a szak elvégzése után főiskolára, egyetemre akar majd menni, biztosan hasznát fogja venni a suliban tanultaknak! Mindenféleképpen ajánlom a szak elvégzése után a mérlegképes könyvelőit!

Bence: Talán érik az ember, és jobban tudja, mit akar később tenni vagy mit nem, illetve az egy év alatt újra teheti az elrontott érettségiket is. Egyszóval ajánlom azoknak, akik nem akarnak továbbtanulni, de nem tudják, mit csináljanak, és azoknak, akik továbbtanulnának, de még nem tudják, hol, továbbá azoknak, akik tudják, de nem érték el a megfelelő pontot, viszont aki pl. könyvelő szeretne lenni, annak is egy jó alap.

Niki: Úgy gondolom, a szakképzés azoknak az embereknek is jó, akik később nem szeretnének továbbtanulni, de mégis egy jó szakmát szeretnének szerezni, és ezáltal egy jó munkahelyet találni, vagy éppen azoknak is, akik tovább szeretnének tanulni, és így „több lábon állni” a későbbiekben, vagy már eleve ott végeztek a Széchenyiben, s kár lenne az előtte megkapott alapokat veszni hagyni.

Ebben a szakmában az a jó, hogy tovább lehet menni még más irányba is: pl. ha valaki könyvelő, és nem szeretné ezt csinálni, elmehet bérszámfejtőnek, de bankba is - szóval sok a lehetőség.

Miért jó?

Ági: Elég jó ötletnek tűnt gimnázium után egy szakma tanulása, még mielőtt főiskolára vagy egyetemre mentem volna. Mindig is érdekelt az informatika, ezért jelentkeztem ebbe a suliba, először gazdasági informatika szakra. A kevés létszám miatt azonban nem indult, így a választási lehetőségem az informatikai hálózat-telepítő és -üzemeltető szak volt. Örültem ennek is, mivel néhány barátom is erre a szakra jelentkezett, így nem egyedül jöttem. Azóta mindenki elmondhatja magáról, hogy szép eredményekkel vizsgázott.

Bence: A gazdasági tárgyakból már sok mindent tanultunk az előző években, könnyebb volt végigcsinálni.

Niki: Jelenleg (2011.06.16. óta) a Bilance Kft.-nél dolgozom mint könyvelői asszisztens az iskola ajánlásának köszönhetően (a vizsgám pedig 2011. június 9-én volt).

Az iskolának nagy előnye, hogy van már egy jó hírneve, és könnyebb így az elhelyezkedés. Sok ember végzett már itt, alapított esetleg céget is, s referencia a Széchenyi. Az iskola képzése valóban nagyon magas szintű és gyakorlatias, ezt főként most látom, hogy dolgozom.

 Az tény, hogy komolyan kell venni, s a szakképzésen tanító tanárok is komolyan veszik a munkájukat: fontos számukra, hogy eredményesen vizsgázzunk, és jól megtanuljuk a szakmát. Ha pedig már valaki bejelentkezett rá, érdemes normálisan végig is csinálni, mert az iskolát fel szokták hívni, hogy ha munkaerő kell egy cégnek, szóval a képzés befejeztével is segítik a volt diákokat. Az év végi vizsgák könnyítésére lehetőség van versenyeken indulni, s némelyiken ha valaki tovább jut, megszerezheti a vizsgáját teljesen vagy egy- egy modult.

Mik a nehézségek?

Ági: Gábor Miklós Tanár Úr is örült, hogy a lányokat is érdekli ez a szak, pedig a közhiedelem úgy tartja, az informatika könnyebb a fiúknak. A belerázódás kicsit lassabban ment, hiszen a képzés előtt 2 éve már nem tanultam informatikát az iskolában, ahonnan ide jelentkeztem. Ami még nehézség volt, az a munkatervezés és –szervezés, illetve a projektirányítás. Nem volt a kedvenc tárgyaink között, úgy érzem, de azért boldogultunk ezekkel is.

Evelin: Nehézséget nem találtam benne, hiszen megvoltak az alapjaim már gazdasági ismeretekből. Persze egyéni nehézségek lehetnek, pl. nekem a számvitel része nehezen ment. Van, akinek ez, van, akinek az. Amire mindenféleképpen oda kell figyelni, az az, hogy gyakoroljanak sokat!

Bence: Nekem minden ment végül is, talán a váll. gazd.-ra kellett volna odafigyelnem jobban. A nehézség az, hogy tanulni, gyakorolni kell.

Niki: Az elejétől kezdve érdemes a képzés során tanulni, mert ha ezt nem teszi meg az ember, később nehéz lesz pótolni. A nehézsége talán a szakmai nyelvben rejlik, főként az adózásban, valamint abban, hogy ha nem folyamatosan tanul az ember, akkor egyszerre sok lesz nagyon a pótolni való.

Milyen a diákélet?

Ági: A véleményem az iskoláról és magáról a szakról pozitív. Nyílt közösséget ismertem meg, ami számomra kicsit új és furcsa volt, de hamar hozzászoktam. Jó érzés volt végigmenni a folyosón. Maga a suli is nagyon megtetszett, kicsit szomorú is vagyok, hogy már nem vagyok a közösség tagja. Sok embert ismertem meg, akiket nagyon kedvelek, ez főleg annak köszönhető, hogy kosárlabdázni jártam, és kialakult egy jó kis csapat. Jó élményekkel távozom ebből az iskolából.

Evelin: A sulit én nagyon szerettem, hiányzik a diákélet meg a suli hangulata. Családias volt a légkör, szinte mindenki ismert mindenkit. Sok lehetősége van a diákoknak mindenféle területen – pl. művészet, sport -, és ez jó, mert kipróbálhatják magukat, meg élmény, lehetőség. Mostanában nézegettem képeket a suli programjairól, és még ahhoz képest is változott az iskola, mióta elmentem 2 éve. Irigykedem is azokra, akik most ott vannak!

Bence: A diákélet szabadabb, mint az előző öt évben volt, s az órákon a hangulat talán még családiasabb a kisebb létszám miatt, de a sulit eddig is szerettem, minden tanárral jól kijöttem.

Niki: A tanulás mellett lehetőségünk volt sportolásra is, mint például kosarazásra és focizásra stb., de ha valaki nem sportolni szeretett volna, akkor járhatott énekkari próbákra, vagy akár havonta túrázni. Az évfolyam közös kirándulása pedig jó volt az ismerkedésre és az évfolyam összekovácsolódására. Az óraközi szüneteket pedig az iskolarádió műsora színesítette, de az összes iskolai rendezvényen részt vehettünk, szép emlék pl. az adventi ráhangolódás.

Örülök, mert azt látom, hogy a szakképzésünk hasznos és használható ismereteket ad a munkához, továbbtanuláshoz egyaránt, s a Széchenyi jó ajánlólevél a munkakeresés során. Érdemes érettségi után az iskolánkban elvégezni valamelyik szakot.

Az pedig személyes tapasztalatom, hogy a nálunk tanuló diákok jól érzik magukat, programokból bőven válogathatnak, és a légkör valóban családias.

Köszönet Berczeli Evelin, Karsai Ágnes, Bátky Nikolett és Vizi Bence Dávid volt tanítványaink segítségéért, őszinte szavaiért!