Iskolánkból 18 diák egy hetet tölthetett Németországban egy Naumburg nevű kisvárosban, ami több városrészből állt. A szállásokat családoknál kaptuk, ahová ketten vagy egyedül kerülhettünk.

Az indulás június 5-én, szombaton este 9 órakor volt a suli elől, az út 14-15 órás volt, ami eléggé hosszúnak tűnt. De megérte végigülni, mert a táj, a környezet, a családok és a társaság csodás volt.

Vasárnap, ahogy megérkeztünk, a családok ebéddel vártak minket, majd lehetőség volt elmenni a helyi kis gőzmozdony-ünnepségre, ahol a mozdonyt magát is ki lehetett próbálni. Vacsorát mindenkinek a „saját” családja adott, ami szerintem nagyon finom volt.

Másnap, azaz hétfőn a reggelit mindenki a családoknál fogyasztotta el, majd 9 órától Naumburg nevezetességeivel ismerkedtünk meg, a polgármester pezsgővel köszöntött minket, képet csinált rólunk, így még a helyi újságba is bekerültünk. Ebéd után a naumburgi strandon lehetett fürdeni, vagy a másik lehetőség az volt, hogy aki nem akart fürdeni, elment a családjához, és vele töltötte a délutánt. Ilyenkor pl. lehetett kirándulni vagy a német nyelvet gyakorolni. Ezen a napon este nem a családoknál volt a vacsora, hanem a tűzoltóságon, ahol a helyi fiatalokkal is beszélgethettünk grillezés közben.

Kedden egy hosszabb kiránduló útra indultunk, ami azt jelentette, hogy 2 órát buszoztunk, emiatt egy órával korábban keltünk. Megérte, mert szép kirándulás volt. Első állomás a Point Alpha volt, ahol a berlini nagyfalból láttunk egy darabot, ami keleti és déli irányba választotta ketté Berlint, és ezzel együtt Németországot is. Itt a katonai területen is sétáltunk, a harci gépeket néztük meg, egy múzeumot és a katonai terepet, ahol volt szerencsénk német katonákkal is találkozni. Az ebédet egy kis étterembe kaptuk, és nagyon finom volt. Majd egy órás sétát tettünk itt, ahol megnéztünk pár múzeumot és a város utcácskáit. A táj legmagasabb csúcsát, a Rhöne-t is láthattuk, ahol egy kis patakból vizet ittunk és gyönyörködtünk a hegyekben. A vacsora megint a családoknál volt.

Szerdán reggeli után a Volkswagen gyárba látogattunk el Baunatalba, ahol volt lehetőségünk egy pár órás gyárlátogatásra is, így megtudhattunk, hogyan készülnek az autók. Ebédet a gyárban kaptunk, nem volt annyira finom, mint amit az eddigi ebédeknek megszoktunk. Ebéd után a wilhemshöhe-i Bergparkot néztünk meg, ahol a Herkules szobor állt egy nagy épület, vélhetőleg kastély tetején. Ide lépcsők sokasága vezetett fel, de megérte, mert a látvány magáért beszélt. Messze elláthattunk, és a hegyek vonulatai szépen kirajzolódtak a közelben és a távolban. Lent, az épület előtt egy szökőkút állt, amit időnként bekapcsoltak. Amikor a vízi játék abbamaradt, mindenki lefelé indult a víz mentén, ami adott időnként és helyeken szintén spriccelt. Egy óra alatt, míg az emberek leértek, a víz is leért egy nagy tóba, és egy óriási szökőkútból fújta a vizet. Aki túl közel ment hozzá, kapott a vízből rendesen, mert a szél is fújta még az apróbb cseppeket is. De mivel meleg volt, ezért nem zavart senkit. Különben is megérte, mert vicces volt, hogy mindenkiből csavarni lehetett a vizet. Ezután a busz egy nagy bevásárlóközpontba vitt minket, ahol volt lehetőségünk ajándékot venni az itthoniaknak vagy épp magunknak. :P Igaz, hogy másfél órát kaptunk, de ez csak leírva volt sok, mert amúgy a bevásárló központ nagyságát nézve perceknek tűnt csak ez az idő. Nagyon nagy volt! :D Vacsorát ismét mindenki a már pótcsaládjának nevezett családoknál kapott.

Csütörtökön reggeli után Fritzlarbe mentünk a helyi katonai reptérre és tűzoltóságra. Megnézhettük, milyen a repülőtéri tűzoltóság vagy épp a katonai repülőgép. Ebédet a katonaságon kaptunk. Na, hát ez minden volt, csak zöldborsó főzelék nem, aminek elvileg készült! Borzalmas íze volt, és nem csak szerintem. Borsó nem volt benne, de minden más igen. XD A „remek” ebéd után Ederssebe mentünk hajókázni. Míg a hajót vártuk, néhányan pótoltuk a katonaságon kimaradt ebédet, majd leültünk nézni a vizet. A hajó 3 szintes volt, mi a tetején ültünk. Innen szép volt mindent látni: a vizet és a tavat körülvevő hegyet. A tó volt akkora, mint a Balaton, sőt talán nagyobb is. 104 km a part része, de ekörül is vannak városok, falvak. Hajóutunk végén még a partot körbejártuk. Megnéztünk egy mini aquaparkot, ahol fürdeni ugyan nem lehetett, de a vízen, függőhídon vagy kötélen lehetett közlekedni. Naumburgba visszaérve megint volt egy kisebb csoport, aki strandra ment, a többiek vagy a családokhoz mentek, vagy vásárolgatni a városba. Mivel utolsó olyan este volt, hogy mindenki a családjánál alszik, többen mentünk kerti partira, de voltak, akiket a család étterembe vitt el. Nekünk a grillezéses kerti parti jutott, de nagyon jó volt. Estefelé tettünk egy nagy sétát még Naumburgban.

Másnap, azaz pénteken délelőtt egy naumburgi múzeumot néztünk meg, amit egy férfi és annak az apja tartott fent. Vagyis ők gyűjtötték bele a tárgyakat, amik között volt nagyon régi is. Volt ott minden: szobrok, régi konyhai, kerti eszközök, kövek, papírok, pénzek… Ebédet a múzeumba ettünk. Majd utána voltak, akik mentek vacsorát csinálni, mert utolsó este mi leptük meg a vendéglátó családokat búcsúvacsorával, ami csülkös bableves és aranygaluska volt. Akik nem sütni-főzni segítettek, azok a családoknál voltak, vagy még egy utolsó sétát, vásárolgatást tartottak Naumburg utcáin. Este 6-kor kezdődött a búcsúvacsora és 11-ig tartott. Jó volt még utoljára a családokkal lenni és beszélgetni velük, közös képeket csinálni. Mert szerintem mindenki nagyon megszerette a vendéglátóit, akik mind nagyon kedvesek voltak. Többen kaptunk sok ajándékot, amiket nem is vártunk el, de jól esett, hogy kaptunk. A búcsúzás nem volt kellemes, mert szerintem nemcsak a saját nevemben mondhatom azt, hogy szívesen maradtunk volna még, akár az egész nyárra is.
11-kor éjjel már indultunk haza, mert igaz, hogy úgy volt, csak másnap indulunk reggel, de a nagy meleg miatt előnyösebbnek gondoltuk az éjszakai utazást, mert akkor nincs nagy meleg. Szombaton délután fél 2-kor értünk Komáromba, fáradtan, de élményekkel teli.

Úgy gondolom, a kirándulás sok szempontból volt fantasztikus. Ilyen pl. az, hogy jobban megismerkedhettünk a német nyelvvel, gyakorolhattuk vagy próbálhattunk minél több mindent megérteni. A legfontosabbak közé tartozik az is, hogy nagyszerű német családokkal ismerkedetünk meg, akikkel van módunk tartani a kapcsolatot is, levélben, e-mailben is, ja és persze a német táj magával ragadó csodálatossága miatt is megérte a hosszú utat végigülni.

Csikor Szandra