Március 5-dike, péntek este. Már majdnem év eleje óta tudjuk, hogy az iskola kirándulást szervez Angliába. Különböző okok miatt csak 11 diák, és egy kísérő tanár, Hókné Szelőczei Anna tanárnő vett részt a kiránduláson. Egy Heves megyei iskolával közösen utaztunk, több mint negyvenen. Tudtuk előre, hogy busszal nekivágni igencsak hosszú út lesz, de egy ilyen hihetetlen lehetőséget ki kellett használnunk. Este háromnegyed nyolckor vágtunk neki a hosszú útnak. Ausztria, Németország, Luxemburg, és végül Franciaország - első állomásunk a kirándulás alatt. Este értünk oda, miután lepakoltunk és elfoglaltuk a szobáinkat, majd elmentünk vacsorázni. Persze, figyeltük az óránkat, mert vasárnap reggel nagyon korán indultunk a komphoz. A határt elhagyva a hatalmas méretű kikötőbe érkeztünk, majd felhajtottunk a kompra. Kicsivel több, mint egy óra alatt értünk át az Angliát Franciaországtól elválasztó csatornán. Még mielőtt kikötöttünk volna, Anglia partjainál megpillantottuk a doveri fehér sziklákat.
Amennyire lehetett, mindenki próbálta megörökíteni a csodás képet, ami elénk tárult a hatalmas kékség után. Miután kikötöttünk, utunk a Stonehenge-hez vezetett minket. Ekkor már mindenki izgatottan várta, hogy Barnstaple-be érjünk, és találkozzunk a családokkal, akiknél egy hétig lakni fogunk. Újabb hosszú órák elteltével végre elértük a városkát, és alig fél óra elteltével már mindenki hazafelé tartott a családokkal. Vasárnap este igazi kaland vette kezdetét, egy idegen országba, ahol rá voltunk kényszerülve, hogy bátran használjuk a nyelvtudásunkat.
Hétfőtől szó szerint egy teljesen más világba csöppentünk. Meg kellett szoknunk, hogy odakint minden egy picit más, mint itthon. Természetesen, pozitív értelemben más. Általában reggel nyolc órakor reggeliztünk, utána pedig a nyelviskolába mentünk, ami háromnegyed kilenckor kezdődött. Hétfőn, kedden és csütörtökön délelőtt három óránk volt, amit két tanár tartott felváltva. „Tanítás” után pedig kirándulni indultunk. Hétfőn felfedeztük Barnstaple-t, Tom nevű idegenvezetőnk segítségével. Kedden Woolacombe és Ilfracombe következett, ide már Tim kísért minket, aki egész héten jött velünk, és rengeteg érdekes dolgot mesélt azokról a helyekről, ahol jártunk éppen, természetesen angol nyelven. Mindkét város az óceán partján fekszik, így bebarangoltuk az Atlanti-óceán néhány gyönyörű partját is.
Szerdán egész napos kiránduláson vettünk részt, Tintagel-t néztük meg, Artúr király várának maradványait, és az emlékére épített kastélyt. Csütörtökön délután Lynton és Lynmouth következett. Két város a bristoli csatorna partján, Lynton a hegy tetején, még Lynmouth a völgyben fekszik. Pénteken délelőtt városi kvízt kellett megoldanunk, segítséget kérni a helyiektől, kommunikálni velük, és a lehető legtöbb kérdésre helyesen válaszolni. Miután ezzel végeztünk volt két óránk felkészülni a prezentációkkal a délutáni előadásra. Minden tanulónak, kisebb csoportokban elő kellett valamit adni, a lényeg az volt, hogy angol nyelven tegyük. A bemutatók viccesek, izgalmasak és nagyon szórakoztatóak voltak. Valahol szomorú pontja volt ez a délután a hétnek, hiszen utoljára voltunk a tanárainkkal, és elérkezett a búcsú ideje, mind az iskolától, mind este a családoktól. Vacsora után még volt egy kevés időnk beszélgetni a vendéglátó családokkal, majd pakolnunk kellett, hiszen szombaton korán reggel elindultunk hazafelé, de előtte még látogatást tettünk Londonban. A programban szerepelt a Madam Tussauds megtekintése, valamint London legismertebb pontjainak meglátogatása, mint például az Oxford Street, a Trafalgar Square, a London Eye, a Big Ben, a westminsteri apátság, a parlament, valamint a királyi palota. Idő hiányában sajnos csak kívülről csodáltunk meg mindent, de így is életre szóló emlék maradt a város. Este hét órakor hagytuk el Londont, és indultunk a doveri kikötőbe a komphoz. Franciaországba átérve pedig a hazafelé vezető út következett. Egyetlen hosszabb megállónk volt Brüsszelben, amelynek különlegessége az volt, hagy hajnali négy órakor tekintettük meg egy pisilő kisfiú szobrát. Meglehetősen érdekes elképzelés volt ilyenkor az utcán sétálni, de annál nagyobb volt a kaland.
Brüsszeltől már csak kisebb megállóink voltak benzinkutaknál, és vasárnap este 11 órakor megérkeztünk Komáromba, az iskola elé. Vegyes érzelmeink voltak, mindenki szívesen maradt volna Angliában, de a szívünk azért hazahúzott minket.
Ezúton is szeretném megköszönni Igazgatónőnek, Hókné Szelőczei Anna tanárnőnek, és persze a hevesi iskolának, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget, hogy ilyen messze utazzunk, és ennyi pozitív élménnyel gazdagodjunk, és a nyelvtudásunkat is fejlesszük. Felejthetetlen egy hetet töltöttünk Angliában, és ez részben a tanáraink érdeme is. Ezen kívül, nem csak tapasztalatokra, hanem barátságokra is szert tettünk, hiszen idegenekkel együtt utaztunk, akiktől elválni a hétvégén már nehéz feladat volt. Úgy érzem, bátran mondhatjuk, hogy életre szóló kalandot éltünk át, mindannyian.
Györke Krisztina
Utolsó kommentek