Várakozással telve és kicsit megszeppenve léptem át új iskolám küszöbét. A folyosóra érve megláttam az egymás mellett sorakozó tantermeket, a leendő osztálytársaimat, és megnyugodtam. Hisz ez is csak egy iskola! Itt is csak tanulni kell, készülni a dolgozatokra, és túlélni a négy évet. 

A beiratkozásra anyukámmal és barátnőmmel érkeztem, akivel sokáig izgultunk, hogy sikerül-e felvételt nyernünk az iskolába. A két osztály külön termekbe vonult, ahol megismerkedtünk az osztályfőnökünkkel. Mindezek után következett a sok-sok adminisztrációs munka: tankönyvlista, biztosítás…

Hát volt már izgalmasabb fél órám is! „A bokros teendők közepette” volt időm elbeszélgetni a körülöttem ülőkkel. Megnyugtató volt, hogy ők is ugyanazzal az érzéssel ülnek itt, mint én. Bizony, picit félünk!  

Sokan leszünk egy osztályban, ez kicsit megrémisztett. Már most türelmetlenül várom az elkövetkezendő tanév programjait, például a gólyatábort. Azon is elgondolkoztam, miért hívnak minket pont „gólyáknak”?
A tanulás, hogy őszinte legyek, nem sokszor jut eszembe, de erre ráérünk szeptembertől gondolni!

Haris Alexandra 9/B