Mint általában az összes végzős osztály, mi is adtunk szerenádot a tanároknak. Bár még világos volt, amikor osztályfőnökünknél, Balla Istvánnál gyülekeztünk és énekeltük az első dalokat, ez nem szegte kedvünket. Mivel autóval közlekedtünk, könnyen elértünk egyik pontból a másikba.

Célba vettük Koppánymonostort, ahol három tanár várt ránk – csak volt egy kis kavarodás, vagy „csere”, ugyanis Ambruzs tanár úr is jelen volt (aki minket ugyan nem tanított). Puskás tanárnőnél láttak minket vendégül, ahol ittunk-ettünk, beszélgettünk, majd jó pár fénykép elkészülte után az ofőnk noszogatott, hogy menjünk már, mert késésben vagyunk.

Mindenki visszahuppant az autóba és utunk Pap Adrienn tanárnőhöz vezetett. Itt már gyertyát is gyújtottunk, mert időközben elkezdett besötétedni. Ezután visszamentünk az iskolához, ahol letettük az autókat és a komáromi tanárokat már gyalog látogattuk meg. Mindenki örömmel fogadott minket, és akikhez időben odaértünk, még azt is díjazták, hogy viszonylag korán mentünk, nem hajnal 3-kor vagy 4-kor. Fekete Éva tanárnőnek fogadalmat is tettünk, hogy leérettségizünk, igaz azt nem mondtuk, hogy mikor! Mire az utolsó 2 - 3 tanárhoz értünk, már elég vegyes hangulat volt: fáradtság és jókedv egyaránt megmutatkozott, az ének is nehezen ment, de azért végig kitartottunk. Szatyrokkal felpakolva indultunk vissza a parkolóba, ahonnan végül mindenki épségben hazaért.

Előtte is tudtuk, hogy nem bánjuk, ha kihagyjuk az aznapi Doktor House epizódot – vagy ki-ki a Barátok köztöt, mert ez az este és éjszaka sokkal többet ért, mint az az 5000 BK rész, vagy a doki összes évada együtt véve. Ilyen alkalom nem lesz több, de a képekben és a fejünkben örökké megmarad az emlék.

Lőrincz Réka