Kedves 11.b-12.a osztályosok! Közeledik a társadalomismeret dolgozat időpontja! Találtam néhány érdekességet a legutóbbi témánkkal kapcsolatosan. Ezen „okosságokkal” szeretném segíteni a felkészülésüket. Amikor végig olvassák és áttanulmányozzák az itt található vélekedéseket, reményeim szerint megértik szándékaimat. Jó munkát kívánok! V. Z.
B e f o l y á s o l á s : m e g g y ő z é s é s m a n i p u l á c i ó . – Mindennapi vitáink egyik célja az, hogy befolyásoljuk beszédpartnerünket, és bizonyos, hogy mindegyikünk élt már nemcsak a meggyőzés, de a manipuláció eszközeivel is.
A befolyásolás fogalmát sokan sokféle képen definiálták. Pl. „ A nyelvhasználat által megvalósuló befolyásolás a kommunikátor azon törekvése, hogy az olvasókban vagy a hallgatókban egy adott véleményt alakítson ki, illetve a már meglévő ismereteiket, véleményüket, attitűdjüket megerősítse, vagy megváltoztassa”.
A manipuláció hatékonyságáról Hitlernek például az volt a véleménye, hogy: " A propaganda elsősorban az érzelmekre hasson, s csak kisebb mértékben az értelemre. Nem szükséges, hogy a nép tudatosan gondolkodjék, hiszen az emberek felfogóképessége amúgy is meglehetősen korlátozott, intelligenciájuk csekély, viszont igen gyorsan felejtenek. Ehhez képest a hatásos propaganda csupán néhány pontra szorítkozhatik, s a jelmondatokat addig kell ismételnie, míg a közönség minden tagja megérti, hogy hogyan kell értenie azokat." A manipulációs technika eszköztára rendkívül gazdag és egyre finomabbá, észrevehetetlenebbé és hatékonyabbá is válik. Vannak azonban ősrégi fogások, amelyek most is nagyon gyakran beválnak. Amikor 11 nappal a Szovjetunió megtámadása után, 1941. július 3-án Sztálin előkerült (...) és beszédet intézett a szovjet néphez - ahhoz a szovjet néphez, amelyen véghezvitte 1934 és 1937 iszonyatát -, akkor úgy szólította meg a népet, hogy "drága fivéreim és nővéreim!" Márpedig ez hasonlóan furcsa hatást gyakorolt a megszólítottakra, mint amikor Putifárné testvéreinek nevezte a rabszolgákat. Rokon technikával manipulálta a vámtiszteket a legendabeli Kohn is, amikor kivándorolt Izraelbe. Hegyeshalomnál a vámos kérdő tekintetére úgy felelt, hogy Kádár elvtárs képét viszi magával, és amikor Tel-Avivban kellett ugyanarra a tárgyra magyarázatot adnia, akkor azt mondta, hogy platina képkeretet visz az országba. Mindkét esetben igazat mondott, csak másként határozta meg ugyanannak a tárgynak az identitását"
Az emberi manipuláció
Az emberi manipulációhoz szükséges a pszichológiában való jártasság annak érdekében, hogy előre lehessen jelezni a tevékenység által kiváltott hatást. A legtöbb esetben a manipuláció információk eltitkolásán vagy töredékes tájékoztatáson alapul: olyan embereket lehet a legkönnyebben manipulálni, akiknek nincs meg a lehetőségük (vagy képzettségük) a problémával kapcsolatos teljes körű tájékozódásra, ezért nincs ellenérvük a manipuláló állításaival szemben. A manipuláció lényege, hogy úgy valósítjuk meg céljainkat valakin keresztül, hogy azt az ő sajátjaként tüntetjük fel. Vitatott kérdés, hogy a manipuláció vajon az érzelmi intelligencia sötét oldala-e? Egyértelműen nem sikerült együtt járást kimutatni, vagyis azt nem mondhatjuk, hogy akinek magasabb az érzelmi intelligenciája, az jobb a manipulációban is. Az azonban igaz, hogy akinek alacsony az érzelmi intelligenciája, nem lesz jó a manipulációban sem. Sokkal összetettebb az érzelmi intelligencia és a manipuláció kapcsolata, mint ahogy az először látszik. Az is egy lehetőség, hogy az érzelmi intelligencia és a manipuláció ugyanarra a dologra jelentenek különféle megoldási módokat.
Az eszközrendszerük más, de fakadhatnak egy tőről. Mindez azonban nem csökkenti az érzelmi intelligencia jelentőségét. Hiszen egy olyan képesség, melynek segítségével tudatosabbá tesszük az életünket. Irányítjuk érzelmeinket, és hatással vagyunk mások érzéseire is, határozottabban kézbe vesszük az eseményeket, és nem csak sodródunk az árral.
Ha intelligenciáról beszélünk munkahelyi szituációkban, akkor többnyire már nem is annyira a hagyományos intelligenciára gondolunk. Egyre gyakrabban kerül elő az érzelmi intelligencia fogalma, ami csak nevében hasonlít a hagyományos intelligencia kifejezéshez. Maga a hagyományos intelligencia egy olyan képesség, amely a világ kihívásainak való megfelelésünket hívatott mutatni. Elsősorban az iskolai helyzetekre épül, mint például matematikai, emlékezeti, verbális, vizuális képességek. Éppen ezért kap kisebb szerepet az érzelmi intelligencia mellett, ami arra utal, hogyan tudunk bánni az emberekkel. Olyan képességeket takar, hogy mennyire ismerjük saját magunkat és érzelmi életünket; mennyire tudjuk irányítani és motiválni saját magunkat, illetve mennyire vagyunk hatékonyak és sikeresek kapcsolataink kialakításában és fenntartásában. Az tehát, hogy saját magunkkal mennyire vagyunk tisztában, erősen kihat kapcsolataink alakulására.
A kutatások egyre inkább afelé hajlanak, hogy a néhány éve még istenített hagyományos intelligencia csak minimálisan befolyásolja, ki mennyire lesz sikeres. A siker sokkal inkább más tényezőkre vezethető vissza, melyek közül az egyik legjelentősebbnek az érzelmi intelligencia tűnik. Láttunk már elkallódott egykori kitűnő tanulókat, akik nem lettek túlságosan sikeresek, ugyanakkor nem egy híres emberről derült már ki, hogy bukdácsolt középiskolában vagy esetleg diplomája sincsen. A hagyományos intelligencia és az érzelmi intelligencia nem mindig jár együtt. A jó hír az, hogy az érzelmi intelligencia nagyon is fejleszthető. Míg a hagyományos intelligencia körülbelül fele-fele arányban köszönhető az öröklésnek illetve a neveltetésnek, környezeti tényezőknek, az érzelmi intelligencia csak minimálisan függ a velünk született tényezőktől. Elsősorban neveltetésünk, szocializációnk során fejlesztjük, viszont felnőtt korban is nagyon jól fejleszthető. Éppen ezért fontos és érdemes is foglalkozni vele, hiszen erőteljesen hat munkahelyi sikerességünkre. A manipuláció leghatásosabb eszköze a tömegkommunikáció, hiszen egyszerre lehet, nagy hatású üzenetekkel óriási tömegeket elérni. A tömegdemokráciák jellemzője, hogy nagyszámú, kevéssé tájékozott emberhez jutnak el a tömegkommunikáció médiumain keresztül az üzenetek, valamint, hogy ezeknek a tömegeknek döntő befolyásuk lehet a társadalmi eseményekre. A széles tömegek meggyőzése (manipulálása) a nagyszámú szavazat és a hatalmas vásárlóerő miatt a politikai és üzleti elit számára létfontosságú kérdés. A tömegkommunikáció elterjedésének az eredménye, hogy a korábbinál sokkal több embert lehet közvetlenül megszólítani. Míg korábban sok emberhez az információk csak közvetetetten, a közösségek műveltebb tagjain keresztül (tehát megszűrve) jutottak el, ma a tömegkommunikációs eszközökön keresztül a különböző célokkal létrejött üzeneteket azonnal mindenki megkapja. A kellő iskolázottság vagy csupán az adott témában való járatlanság sokakat védtelenné tesz a manipulációval szemben. A manipuláció (befolyásolás, csúsztatás) a társadalom egészét megdolgozó aktuális működéséhez való igazodás, egy érdekvezérelt kommunikáció.
A hatalom önvédelmi kompenzációja, amit a diktatúra paranccsal, a demokrácia súgással próbál elérni. Ez utóbbinak a hatékonysága nagyobb, mert azt hiteti el magáról, hogy tiszteli az irányítottak tömegét, értük teszi. Hazugságai a személytelenség miatt ködösíthetők, elkenhetők.
A manipuláció legfontosabb eszköze a film esetében a montázs. Az elemek egymás mellé helyezése nyomán ugyanis azonnal kapcsolat létesül, s ez az összefüggés lesz a két kép elsődleges jelentése. Alkalmazása módszerré vált –, olyan módszerré ahol nem fogalmazzuk meg nyíltan a kívánt összefüggést –, ahol asszociációkon, érzelmeken keresztül kúszik be tudatunkba a két kép egymásra hatásából keletkező üzenet. A montázs elméletét a szovjet filmművészet kísérletezte, s ezek alapján írta le. Kulesov egy közömbös arcot ábrázoló kép mellé rakott egy ételt, asszonyt, majd egy halottat mutató képet. A néző megváltozni vélte az arckifejezést attól függően, hogy melyik két kép került egymás mellé. A filmtér és a filmidő leírása is maradandó, az érdektelen valóságdarabok elhagyásával, tömörítéssel az alkotó figyelmet tud irányítani. Egy férfi és egy nő találkozását Kulesov öt különböző helyszínen vette fel, a vágás következtében a randevú mégis folyamatos cselekvéssé állt össze („alkotó földrajznak” nevezte el.).
Pudovkin és Eizenstein metaforái is a montázsra épülnek: az Anya egyik jelenetsorában a forradalmi képekkel párhuzamosan jégzajlás látható, míg a Sztrájk címû filmben a sztrájkolók leverésének képei a vágóhídi mészárlás jeleneteivel váltogatja. Fritz Lang a Tébolyban kánkánt táncoló lányokat mutató képsor után baromfiudvarban pipiskedő tyúkokat mutat. Vagy egy történetet kellene az olvasónak kiegészítenie: két férfi párbajozni készül, egymás felé fordítják pisztolyaikat. A következő képen egy madárcsapat rebben...
A montázs a filmkészítés legnagyobb hatású eszköze, tanulmányok sora foglalkozik ismertetésével, fajtáinak csoportosításával.
Az elsõ világháborús angol háborús plakát katonaarca keményen, agilisen mutat rá nézõjére, s a következõ felirat olvasható alatta:
„A hazának szüksége van Rád!" Dürenmatt szerint pedig:
„Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül." Hitler a Mein Kampfot így kezdi: „Fanatizáltam a tömeget, hogy politikám eszközévé tegyem!" A goebbelsi propagandaminisztérium dolgozta ki azt az eljárást, hogy az átlagos vetítési sebesség, minimális 16 képkockájának vetítése közben 1–2 kockányi bevágást tettek, amelyek eljutnak ugyan érzékszerveinkig, de nem tudjuk elkülöníteni az észlelésben(74). A nácik ezen a módon az általuk alacsonyabb rendű fajoknak nevezett emberekről készült filmképek közé olyan kockát kevertek, amelyek undorító férgeket, patkányokat ábrázoltak. (Leni Riefenstahl dokumentumfilmjei a Harmadik Birodalom elkötelezettségében, szolgálatában készültek. 1937-ben a párizsi világkiállításon még aranyérmet kapott.)
A kiváltott, irányított ellenszenv elérhető, a fanatizálás eszköze ezúttal is működött. Az orosz katonai oktatófilmek használták azt a trükköt, hogy a fontos mondandónál a száj egy erős piros kontúrt kapott, éppen annyi időre csak, hogy ne tudatosuljon.
Utolsó kommentek