Tavaly kaptam meg a mostani 13. a-s osztályt. Idő kell ahhoz, hogy az ember kiismerje a tanítványait, megtudja, ki miben tehetséges. Remek alkalmak erre a versenyek.
Egy házi szavalóversenyen válogatunk az iskola tehetséges diákjai közül, mikor először hallottam szavalni Jeszenszki Klaudiát. Számomra új volt, kollégáim már ismerték tehetségét. Kiforrott személyisége, kialakult stílusa volt már akkor, amin változtatni nem igazán lehetett, s nem is volt érdemes. Hiteles volt.
Azóta sok versenyen vettünk részt. Nem mindegyiken ért el első helyezést, volt, ahol díjat sem kapott, hisz egyéni stílusa, nem átlagos megjelenése talán megosztja a közönséget és a zsűrit. Nekem öröm volt végig vele dolgozni. A versválasztás izgalma (aki szaval, tudja, milyen fontos lépés), a kötelező művek előadási problémáinak megbeszélése, a verseny előtti meghallgatások: mind kedves emlék nekem.
Klaudia nem jön zavarba, ha téveszt. A megmérettetés idejére mindig sajátjává válik az előadott szöveg. Jó orgánuma, tiszta artikulációja élvezetessé teszik az előadásait, a tempóváltások, a gondolatok egybefűzése pedig rutinszerűen megy neki.
A középiskolai szavalóversenyek számára véget értek. Az utolsó megpróbáltatás Kisbéren volt. Kántor Péter (költő, tanár) hívta fel a figyelmemet a versenyre, ahol nem volt kötelező vers. Hosszas töprengés után egy kortárs darabot választottunk, amiben volt némi kockázat, hiszen nem minden zsűri szereti ezeket a modern műveket. Király Odett Homokvár című művével remekül azonosult Klaudia, a zsűri elnökét, Kinizsi Ottó színművészt is lenyűgözte előadásával.
Méltó befejezés volt ez a verseny. Olyan verset mondhatott Klaudia, amit tényleg nagyon szeret, és illik hozzá témában, szerzői látásmódban. A zsűri elnöke az összes versenyzőt értékelte a közönség előtt, így mindenki tudhatta, min kell javítania, egyfajta továbbképzésnek is beillett, illetve megérthette a közönség, hogyan született meg a rangsor a szavalók között.
Klaudia ezen a versenyen is (mint eddig már nagyon sokon) első helyezést ért el! Gratulálok neki, és remélem, talál rá módot, hogy a főiskolai, egyetemi évek alatt is összemérje ebbéli tudását másokéval, vagy megörvendeztesse a hallgatóságot előadásával!
Sok sikert, Klaudia!
Pap Adrienn
Utolsó kommentek