A Költészet Napja alkalmából versíró pályázatot hirdetett iskolánk.
A beérkezett pályaművek főleg a szerelemről, a tavaszról szóltak. A többnyire jó formaérzékkel írott versek közül az első három helyzett:
I. Jeszenszki Klaudia: egyszer fesztelen
II. Hatoss Fanni: Távolság
III. Torma László: Álom
c. verse.
Gratulálunk, mindenkinek további jó munkát kívánunk!
Fogadjátok sok szerettel az első három helyezett verseit:
I. helyzett
Jeszenszki Klaudia: egyszer fesztelen
feszítsünk még…
feszítsünk érdeket
feszítsünk látszatot
feszítsünk határokat
feszítsünk tűrést
feszítsünk ideget
feszítsünk érzést
feszítsünk új jézust új keresztre
aztán majd feszítsük meg mindenünket
aztán majd durranjunk szét
te úgyis szétfeszülnél a végén
én úgyis otthagynálak a feszületen lógva
mert a fesztelenség vágyától feszítem szét magam
(csak mert a babáknak rózsaszín jár, nem igaz?)
II. helyezett
Hatoss Fanni: Távolság
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet…
Mert sietve hozzá futok
S valahol nagy lehet az átok
Mert már sírni se tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor,
Olyan, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg az éj leszáll,
S a nagy éjen, egy pillanatban,
Mind a kettő megáll.
(2009. január 09.)
III. helyezett
Torma László: Álom
Álmodom, s szél vagyok.
Világom egy sivatag,
Amit gyengéden tova fúvok,
Örökkön, nap mint nap.
Holdfénysugár, csak ez süt le rám
Fénye csiklandoz, de nem ölel át.
Csalfa ez az ábránd,
Vagy csak én nem látom,
Hogy hol ér véget ez az álom?
Eső vagyok, magasból zuhanok
Nem látom a földet,
Minek életet adok.
Csupán halovány körvonalát,
A talajnak finom illatát.
Álmodom, jól tudom,
Vagy ez az életem és valóságom?
Napfény vagyok.
Perzselést hozok,
Mindent elégetek, pusztulást hozok.
Sivatag homokját izzásra fogom,
Eső cseppjét elpárologtatom.
Szinte érzem testemen a forróságot,
Vagy csupán ez lázálom?
Álmodtam, de felébredtem.
Kinyitom szemem, s te ott vagy mellettem.
Óvatosan simogatlak,
Átölellek, szemedbe nézek.
Mosolygok, s te kérded miért?
Felelek néked,
Mert rád emlékszem.
Te voltál, kiről álmodtam,
A sivatag, mit szavaimmal fújtam.
A drága föld, mit könnyeimmel borítottam.
Te voltál minden,
Mit vágyam forró sugarával
Melegen tartottam.
Így megértettem, nem álom volt.
Csupán ábránd, mi rólad szólt.
Utolsó kommentek