Iskolánknak számos rendezvénye van, amiket évek óta sikerrel szervezünk meg, és persze folyamatosan bővülnek a programok, tavaly például elsőként került megrendezésre a Széchenyi Bál, idén pedig a Széchenyi Gála. A bál és a gála célja is pénzgyűjtés az iskola alapítványának, hogy folyamatosan fejlődhessen az iskola, és támogathassa a tehetséges diákokat. Cserébe a gála és a bál esetében is igyekszünk színvonalas műsorokkal szórakoztatni a közönséget. Az idei gála célja az volt, hogy a befolyt pénzből az iskola felújíthassa a parkját.
Amint az osztályok megtudták, hogy elő kéne állniuk valami műsorszámmal, mindenki próbált kitalálni valamit, ami megvalósítható, és szórakoztató. Ezután következett az az időszak, ami minden bizonnyal a legkimerítőbb, ha ilyesmiről van szó: a próbák, a kellékek megszerzése, a szervezés. Mindez sok időt és erőt igényel, a tanároktól és diákoktól egyaránt. De tudtuk, hogy megéri, hiszen az, amikor az ember úgy hagyja el a színpadot, hogy tudja, megcsinálta, sikerült, az kárpótolhat. Így hát kitartottunk, és az osztályok szorgalmasan próbáltak, a tanárok szerveztek, mindenki készülődött, idegeskedett.
Pénteken kimentünk a műsor helyszínére, hogy megtudjuk, mit hol találunk, és persze hogy egyben elpróbáljuk az egészet. A műsorszámok sorrendjét nehéz volt összehozni, mert valami miatt mindig át kellett variálni, aztán sikerült megoldani, és elkezdhettük a próbát. Sajnos néhányan hiányoztak, így mindent nem tudtunk elpróbálni, de akik ott voltak, azok tették a dolgukat, hiába volt mindenki fáradt. Szombath tanárnő megmondta, hogy minél jobban odafigyelünk, annál hamarabb végzünk, így aztán összeszedtük magunkat.
Aztán végre elérkezett április 12-e, hétfő, a gála napja. Tanítás után mindenki hazarohant, és előkészültünk, majd irány a műsor helyszíne. Ekkor már mindenki nagyon izgult. Elvégeztük az utolsó simításokat (hangpróba, ruhatár előkészítése, kisebb rendezkedések), aztán már csak át kellett öltöznünk, és várni, hogy mi kerüljünk sorra. Az előadások a nézők elmondása szerint nagyon jók lettek. Változatos is volt: a műsorszámok közt volt tánc, ének, hangszeres előadás, vers, kabaré, hogy csak párat említsek. A legvégén pedig iskolánk énekkara, illetve a zenekar adott elő pár dalt, ami nagy siker volt, az énekkarral együtt énekeltek a szereplők és a közönség is. Így azt is elmondhatjuk, hogy a hangulat nagyon jó volt, és az estét élvezték a vendégek, a tanárok és a diákok is.
Egyedül azt sajnáltuk, hogy viszonylag kevés szülő jött el, de reméljük, sok jót hallanak, és jövőre többen lesznek.
Az előkészületekről, és magáról a műsorról ennyit, de még van egy feladatom: azt hiszem, az egész iskola nevében köszönhetem meg azoknak a munkáját, akik bármivel segítettek abban, hogy mindezt ilyen színvonalon meg tudtuk valósítani. Köszönjük Szombath tanárnőnek, illetve Izsáki és Körmendi tanárnőknek a szervezést és a segítséget, Pap Adrienn tanárnőnek, az énekkarnak és a zenekarnak a csodás előadásokat, a jó hangulatot. Köszönjük a hangosítóknak, akik sokat dolgoztak, hogy minden rendben legyen az előadások során, valamint köszönjük Nick Ferenc és Balogh Imre tanáruraknak, hogy megörökítették a műsort. Természetesen azoknak is, akik egyéb módon segítették a rendezvény lebonyolítását: a pénztárosoknak, ruhatárosoknak, segítőknek, a bemondónak, és persze maguknak a szereplőknek. Úgy gondolom, hogy mindenki, aki valamivel segített, megérdemli a köszönetet, mert ezt csak együtt, közösen lehetett ilyen színvonalon megvalósítani.
Nem is kell más, csak néhány elszánt, lelkes, és tehetséges ember, legyen az tanár vagy diák, és nagyon hangulatos, igényes programokat lehet összehozni. Ahogy Széchenyi is mondta: „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!”
Zombori Zsófi
Utolsó kommentek