Tavaly októberben épp az orvostól sétáltam haza, amikor találkoztam Andival és Kittivel, akik közölték velem, hogy utólagos engedelmemmel Saci néni benevezett minket egy gazdasági versenyre. Senki sem tudta pontosan miről van szó, csak azt hogy „ laptopot lehet nyerni”. Ezután jött a névválasztási macera a jelentkezési határidő végén, így a rendkívül kreatív tax(i) mellett döntöttünk. Azóta mindenki a név mély pszihológiai okait kutatja. Nincs neki. Tényleg.
Eljött az első netes forduló ideje, még ekkor sem vettük túl komolyan, igazi kocka módjára vertük a billentyűzetet, és kerestük a válaszokat. Felhívtuk a Pénzügyminisztériumot, beszéltünk az APEH portásával, és kifaggatuk az összes tanárt akivel a suliban találkoztunk. 97%-os lett az első teszt... Valahol itt kezdődött az igazi verseny. Elkezdtünk hinni benne, hogy meg tudjuk csinálni. Ezután még 2 internetes teszt következett, majd kiderült, hogy összeítésben régiós elsők lettünk.
Február 19-én Székesfehérváron várt ránk az újabb megmérettetés, ezúttal azonban nem a cyber-tér volt az ellenfél, hanem a régió további 5 legjobb csapata.
Két hetünk volt a felkészülésre, kiosztottuk egymást és a feladatokat is. Mindenkinek megvolt a maga „kis” témája. Végig hihetetlen szoros volt a verseny, az utolsó pillanatokban már az ajándék bögrék szélét rágtuk. De végülis megnyertük. Gyííííííííháááá!
Mivel ismét csak 2 hetünk volt a készülésre, így hazafelé a buszban tartottunk rögtönzött ünneplést. Ezuán ismét fejest ugrottunk az adótörvényekbe, illetve az APEH évkönyvbe. Házi feladatként egy kisfilmet kellett készítenünk. Próbáltuk az adózást a humorosabb oldaláról megfogni, már amennyire ez lehetséges. Csak szegény Andit sajnálom, aki egy idegbeteg titkárnőt játszott. Az Ő jeleneteit a nagyszünetben vettük fel így 15 percen keresztül nézték teljesen hülyének, ahogy papírgalacsinokat dobál az üvegajtó mögött (lásd: film). De nem csak szórakozásból állt a felkészülés, gondoljon bárki bármit. Magoltuk és értelmeztük az APEH évkönyvet, a Bulletineket, az adótörvényeket, jeleneteket írtunk, filmet vágtunk, próbáltunk, és már nagyon vártuk hogy végre lássuk az eredményt.
Végül elérkezett a Március 5-i döntő, ami mint kiderült nem az igazi döntő „csak” egy selejtező. Ebben az ország legjobb 7 csapata vehet részt, azonban csak 4 juthat tovább a tv-s „Szuperdöntőre”. A régiós döntőhöz hasonlóan itt is szoros volt a verseny. Rendkívül erős, felkészült csapatokkal álltunk szemben. Személy szerint úgy érzem, hogy hatalmas szerencsénk volt, hogy harmadikként tovább jutottunk a valódi döntőbe. A csapatnak rá kellett jönnie, hogy a napi 4-5 óra készülés sem elegendő, és mégtöbbet kell mutatni. A csapat, Verbó Árpádné segítségével azon lesz, hogy a március 26-i végső harcban a tőlünk telhető legjobb teljesítményt nyújtsuk. Ha ez az első hellyel egyenlő, akkor az egy elmondhatatlan öröm lenne, de ha „csak” a negyedik... 445 csapatból az sem olyan rossz. Persze nem ez a cél. Kedves megértő osztálytársaimtól pedig ezúton kérek elnézést, ha szándékunk ellenére hátráltatunk benneteket a haladásban. Peace
Horváth Ádám
Utolsó kommentek