Mindazt páran már tudják, a sokak által kedvelt 9.b ellátogatott Bécsbe.
Szegény Bécs… gondolhatnák sokan, de mint kiderült, Bécs még nekünk is túl nagy falat. Ráadásul nem is volt meg a teljes osztálylétszám, csak betegesen, fázósan, megfogyatkozva.
Hát igen. Bécs megmenekült.
Számomra a kirándulás a komáromi vasútállomáson kezdődött. Illik tudni, hogy elég korán volt. Mindenki félálomban vánszorgott fel a vonatra. Elindultak a bemelegítő poénok. A vonaton találkoztunk a többiekkel. Mindenki várta a folytatást. A következő megálló Győr. Kaptunk egy teljes órát, míg el nem indul a vonat Bécsbe. Mondani sem kell, mindenki úgy gondolta, körülnéz a városban. Én és még páran úgy döntöttünk, meglátogatjuk a Media Markt-ot, mert az milyen vicces… zárva volt.
Elindult a vonatunk. Az út elég gyorsan telt. Mikor megérkeztünk, olyanok voltunk, mint az igazi vidékiek. Rátámadtunk a mozgólépcsőkre illetve mozgójárdákra, és vagy húsz percen keresztül fel-le, előre és hátra közlekedtünk rajta, és őszintén nem érdekelt minket, mit szól hozzá a többi ember.
Miután mindenki megvolt, belevetettük magunkat a városba. Rengeteg mindent láttunk, és ha mind egyenként írnám le, soha nem érnék a végére. Greenpeace tüntetés, sok ember, egy hatalmas templom (Szent István Székesegyház), sok ember, egy kisebb templom (Szent Péter templom), sok ember, metró, sok ember, városháza, sok ember, villamos, elképesztően sok ember.
A legjobbat a végére tartogattam, a karácsonyi vásár. Mondanom sem kell, főleg azoknak, akik már jártak ott, hogy gyönyörű. Főleg ha az embernek sikerült túlverekednie magát az irdatlan tömegen. A klasszikus ajándékok - mint a gyertya, bögre, mikulássapka - mind megtalálhatók voltak. Azonban Bécs nyitott az új dolgokra. Például volt egy stand, ahol elég fura fazonok (szerintem a Greenpeace költségintézői) árultak mindenféle érdekes hangszereket. Én egy „professzionális” harmonikát vettem, de a legnépszerűbb a doromb volt.
Külön szeretném említeni azt a kitűnő ötletet, amit Bécsben láttam. A bécsi városháza mindegyik ablakán volt egy szám, amitől épp olyan volt, mint azok a csokik, amikből minden nap egyet kell megenni. Belegondoltam, vajon az ablakok mögött mekkora csoki lehet…
A végére kezdett hideg lenni, de mire mindenki kezdett volna fázni, már a fűtött vonatokon robogtunk hazafelé. Majd átszállás a győri vonatra, és már otthon is voltunk. Igaz, lemaradtam a Csillag Születikről, de egy nagyszerű kirándulás volt, és ezerszer kárpótolt.
Bölcskei Imre
Utolsó kommentek