Szixi News Online

Az idén először, hagyományteremtő szándékkal bált rendezünk öregdiákjaink és mostani diákjaink szülei részére. E bál bevételéből a „Kiművelt emberfők” Alapítványt támogatjuk, amelynek célja, hogy a jövőben is

• támogathassa a tanulók külföldi nyelvgyakorlaton, táborozáson és tanulmányi versenyeken való részvételét,
• jutalmazhassa a példaértékű tanulói teljesítményeket,
• szociális segélyben részesíthesse az arra rászorulókat és
• újabb rendezvényeket szervezhessen.

A bál időpontja: március 14. (szombat) 18.00 óra.
Helyszíne: WF Szabadidőpark étterme, Komárom-Szőny, Puskaporosi u. 24.
A tervezett program: diákjaink műsora, vacsora, tombola, zene és tánc.
Jegyek korlátozott számban, 3.500 Ft-os áron igényelhetők az iskolában, személyesen vagy telefonon.
Szeretettel várjuk Önöket a bálon. Amennyiben nem tudnak / kívánnak részt venni, de mégis támogatni szeretnék az alapítványt, kérjük, váltsanak „támogatói kupont” 1.000 Ft-os áron, vagy tombolatárggyal, süteménnyel, esetleg más felajánlással vagy ötlettel legyenek segítségünkre. 

K-EMÖ Széchenyi István Közgazdasági-Informatikai Szakközépiskolája
Komárom, Táncsics M. u. 75.  Tel/fax: 34 / 342 528 e-mail: iroda@szixi.hu

Szerda délután, míg diákok lelkesen gyakorolták táncukat a közelgő Gólyabálra, a Tanári Kar újra összegyűlt, hogy megtartsa a tovatűnő félévet értékelő értekezletét. Bizony, újabb félév szállt el! Gondolom, legtöbben úgy érezzük, mintha csak tegnap indult volna a tanév. Jó szívvel emlékszem vissza a Gólyatáborra, a „berepülő” és inkább talpraesett, mintsem megszeppent Gólyákra. Visszanézve újra megérint, mennyi lelkesedéssel és szeretettel vártam, hogy újra láthassam a Diákok arcát, halljam nevetésüket, vagy csak szemlélője (sőt részese vagy tárgya?) lehessek, ahogy éppen egymást ugratják. Örömmel találkoztam újra Kollégáimmal, akik szerencsére mindnyájan az iskola falai között folytathatták munkájukat. Visszatekintve is döbbenetes, hogy egy évvel ezelőtt még az iskola (tanárok, diákok, szülők, öregdiákok és szimpatizánsok összefogásával) a puszta fennmaradásáért küzdött…

Nem tudom, meddig lehet egyre magasabbra szárnyalni. Aki tagja, vagy az utóbbi időben vendége volt iskolaközösségünknek, vagy egyszerűen csak olvassa ezt a blogot, esetleg  nézi az indafotós képeket, tapasztalhatja, micsoda energiák működnek itt nálunk, mennyi érdekes, szórakoztató, tanulságos vagy összekovácsoló program „rendeződik”, mennyi új kezdeményezés születik.

A legutóbbi, a jan. 22-ei, néhány régebbi hagyomány összefésülésével és sziporkázó új ötlet hozzáadásával  Pap Adrienn tanárnő fejében „álmodódott meg”, és a tanárkollégák valamint a diákok lelkes közreműködésével öltött testet. A Magyarság Diáknapot, a Himnusz születésnapját ünneplő Magyar Kultúra Napját és a tavaly útjára indított ZID-et (Zenés Irodalmi Délelőtt/Délután) megspékelték egy kis projektfeladattal, kvízzel, képzőművészeti irodalmi és helytörténeti kiállítással, prezentációval,  interaktív színházzal, zenehallgatással, filmvetítéssel  és kézműveskedéssel, és ezekből olyan svéd- illetve jelen esetben magyarasztalt terítettek, amelyről mindenki kedve, ízlése, étvágya szerint csemegézhetett.
Telitalálat volt a magyar történelem egyes korszakaiból készített osztályprojektek ötlete (készült jurta, retrós tárgygyűjtemény, portréalbum, házmakett, stb),  a műveltségi feladatlap (összeállította: Körmendi Krisztina tanárnő, 1. helyezett lett a 14. osztály), a prezentációk (Lukács Balázs a globalizációról, Mészáros Gergő a honfoglaló magyarok harcmodoráról, Fóti Gábor a doni katasztrófáról), felemelő élményt nyújtott a szavalók, énekesek és zenészek előadása (Áchim Éva népdal, Tokodi Zsófia zongora, Tóth Alexandra és Pfléger János szavalat, külön gratuláció illeti a Fesztyből érkező Jordán Zsófiát, a petőfis Oszlánczi Zsófiát (képünkön) és a bozsikos László-ikreket, Katát és Attilát) és  méltó dísze az aulának a tablókból rendezett, és még vendégkönyvvel is felszerelt kiállítás (Tamás Krisztina és Bittmann Klaudia a nyelvemlékeinkről, Szénási Kitti, Áchim Éva és Klányi Klaudia a Himnuszról, Pap Adrienn tanárnő Széchenyiről, Czakó Bernadett Jókai és Komárom kapcsolatáról, Ferencz László és Válint Zoltán tanár úr a komáromi utcanevekről és viselőikről készített tanulságos és dekoratív tablókat). Aki részt vett a Jászai Színház Szorongás Orfeum című előadását követő beszélgetésen is, az biztosan élethű képet látott napjaink kultúrájáról a felvillantott tükörben.

Nagyszerű nap volt ismét, amikor jó volt széchenyisnek lenni! Köszönet érte Pap Adrienn kolléganőmnek a  szárnyaló ötletekért, a hitért és a mintaszerű szervezésért, összes kollégámnak a zökkenőmentes lebonyolításért, beleértve a tereprendezést, a feladatlapok értékelését, a vendégek fogadását, a technika biztosítását és a tanulók felügyeletét is, a diákoknak a lelkes közreműködésért és Pirityi Katalin tanárnőnek  a suliszínházba fektetett rengeteg munkájáért.

Külön köszönetem  „bevállalós” kollégáimnak, akik a műveltségi feladat díjaként különféle „bulis” ajándékokat ajánlottak fel: az 1. helyezett szakképzős osztállyal Körmendi Krisztina szalonnát fog sütni, Ferencz László kirándulni, Nagy Béla pedig éjszakai túrára megy. A 2. helyezett 13/a -val Szombath Alexandra még egyezteti a programot, Pap Adrienn  bográcsozni fog az iskolaudvaron, a 3. helyezett 11/a-t pedig Balla István viszi biciklitúrára. :-)

Szöveg: Horsa Zsuzsanna, Kép: Ambruzs Péter Attila

Képek: http://indafoto.hu/szixi/magyar_kultura_napja_2009

Felkerültek az Indafotóra az idei osztályképek. Kattints ide a megtekintésükhöz.

Van egy kis csapat az iskolában, akinek a tagjai közt tanár és diák is van. Mindenki önkéntesen. Sőt egy-egy műsorra szegődnek hozzánk alkalmi énekesek is. Nevezzük énekkarnak, bár a létszám, a repertoár, s talán az összetétel sem a szokásos.

Szerdánként összegyűlünk, hogy felkészüljünk a soron következő feladatra. Merthogy az van bőven: tanévnyitó, október 23., adventi ráhangolódás, karácsony, a magyar kultúra napi rendezvény, március 15.,  költészet napja, ballagás, tanévzáró.

Műsoronként 5-10 dal.  A komoly műfajúakból is, de főleg megzenésített versek és populáris dalok. Gitárkísérettel és most már zongorával is. Szólóénekekkel tarkítva, ügyelve arra, hogy egy tanévben legalább egyszer mindenki a mikrofon elé kerüljön egyedül is. (Éppen a hangosítás miatt sokszor úgy érzem, a technikus-stúdiós diákok is tágabb értelemben az énekkarhoz tartoznak.)

Együtt kiválasztjuk a darabokat, a dalos kollégáim biztosítják, hogy legyen mindenkinek kottája, felosztjuk a szólamokat, illetve a szólórészeket. Aztán a néha viccesnek tűnő beéneklés után jöhet a tanulás.

A műsorokban többnyire nem a miénk a főszerep, inkább csak az általunk előadott zenei anyaggal illusztráljuk az éppen soron következő évfolyam előadását.
Ezért aztán nem elég a dalokat megtanulni, hanem a közös próbákon is részt kell venni, hogy gördülékenyen menjen minden. Ez elég sok plusz próbát jelent. Egyszer sem nyafognak a tagok, hogy ott kell maradni az iskolában. A lelkesedés és a jókedv ilyenkor is határtalan.

Ráadásul a próbák végére minden alkalommal igazi csapat formálódik az adott osztályok (az osztályfőnököket is beleértve), illetve az iskolánk tehetséges szavalói, szólóhangszeresei, valamint az énekkar alkotta közösségből.

Szigorú szakmai szemmel talán néha „szerény” az, amit előadunk, nem magasröptű, nagyobb létszámot (és jelenléti ívet meg énekórák feláldozását) követelő kórusmuzsika. Én mégis minden alkalommal lenyűgözve figyelem ezt a csapatot, és mindig azt érzem, hogy egy kicsit világot váltanak meg…

Köszönöm.

Pap Adrienn

(Kedves Diákok! Elnézést, de ezúttal a tanárokról tanár szemmel.)

Talán a nyelvi akadályversennyel kezdődött. Csak azt láttam, hogy a nyelvtanárok (Hókné Szelőczei Anna, Horsa Zsuzsanna, Pirityi Katalin, Körmendi Krisztina tanárnők, ill. Balla István és Ambruzs Péter tanár urak) lázban égnek, félszavakból (magyarokból is), egy-egy összepillantásból is megértik egymást, s a felszínes megfigyelő azt hihette: beköltöztek az iskolába. A rengeteg munka ellenére mindig vidámak voltak, és valami huncut csillogás volt a szemükben. Téma: a téli ünnepek.

Pirityi Katalin tanárnő ezt a lendületet továbbvitte az adventi ráhangolódás előkészítésében. Fekete Éva tanárnő kreativitása és precízsége, valamint a DÖK-ös diákok lelkesedése is meghatározta annak a négy pénteki nagyszünetnek a hangulatát, ahol egy kicsit összegyűltünk gyertyát gyújtani.

Mind a négy alkalom valamitől egyedivé vált. Biztos vagyok benne, hogy kiemelkedik ezek közül, mikor a Télapó (Bélapó, azaz Nagy Béla tanár úr) a 2. emeleti ablakon keresztül érkezett közénk, vagy mikor örömmel vették át a szebbnél szebb teremdekorációt készítő diákok a jutalmukat.
Az énekkar pedig egy-két új dallal emelte ezen találkozások fényét.

De az énekkar már máson is dolgozott. Készült a karácsonyi ünnepségre. A közös próbákon pedig látta, hogyan alakul a 9. évfolyamosok műsora, és rácsodálkozhatott, micsoda fantasztikus karakterek, mennyi szorgalmas és tehetséges diák van a gólyák között. A két osztályfőnök (Izsáki Tünde és Szombath Alexandra tanárnők) megkezdett munkáját betegség miatt Puskás Ilona tanárnő folytatta sok-sok aggódással, kedvességgel, jó ötletekkel.
A karácsonyi ünnepség nem csak a 9.-esek énekkarral közös műsorából állt. Horsa Zsuzsanna igazgatónő megható beszédét még egy rövid műsorblokk követte. Felavatták a zongorát egy gyönyörű dallal a diákok, hallhatunk egy szép szavalatot, majd a tantestület Fekete Éva tanárnő ötletét megvalósítva közös énekével zárta a műsort.
Erre a műsorszámra előző nap volt a főpróba egy fantasztikus hangulatú értekezleten, ahol megint arról győződtem meg, hogy a szakmailag jól felkészült Kollégák mennyire tisztelik és szeretik egymást, és milyen kreatívak!

A teadélutánról majdnem el is feledkeztem! Pedig nagyon jól éreztük magunkat Pirityi Katalin és a DÖK (valamint az őket segítő Kollégák) által rendezett hangulatos összejövetelen! Én az óvodás gyerekeimet is elvittem. (Azóta iskolába akarnak járni!)

Nem tértem ki arra, hogy időközben elkészült a Jókai téri kirakat is, vagy hogy mennyire lelkesen készültünk a nyílt napra, és hogy Válint Zoltán tanár úr ebben a hónapban is rendületlenül járta az általános iskolákat, hogy megkönnyítse a nyolcadikosok döntését.

Nem szóltam arról, hogy Ambruzs Péter tanár úr vagy Balogh Imre tanár úr mennyi technikai dolgot old meg szerényen a háttérben maradva, Polmüller tanár úrral és Nick tanár úrral egyetemben.
Nem említettem, hogy Prohászka Sarolta tanárnő és Pirityi Katalin tanárnő nem csak énekel az énekkarban, hanem rengeteg szervezési munkát is végez.
Az ez idő alatt zajló versenyekről és eredményekről pedig említést sem tettem...

Kedves Olvasó!
Azt gondoltam, össze tudom foglalni a tantestületünk elmúlt havi munkáját.
Az első mondatom leírása után éreztem csak, hogy mekkora feladatra vállalkoztam, és hogy a teljesség igényével valószínűleg meg sem tudom oldani.
Biztos vannak kollégák, akiket név szerint nem említettem meg, pedig elévülhetetlenek az érdemeik abban a varázslatban, ami az elmúlt egy hónapban a Széchenyiben történt.

Abban bízva, hogy kiegészítik az írásomat, pótolják a hiányosságaimat, és persze elnézik, ha itt-ott felületes voltam
NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN SZIXIS KOLLÉGÁNAK, MINDEN SZIXIS DIÁKNAK ÉS MINDEN OLVASÓNKNAK!

Pap Adrienn

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk minden kedves olvasónkak!

Az iskola tanárai és munkatársai