Szixi News Online

Az iskolánkkal kapcsolatos friss információkért kérjük keresse fel honlapunkat a www.szixi.hu címen!

Köszönjük!

Kedves SZIXI!

,,A búcsú fájdalmát a viszontlátás öröme enyhítse!”

Ezt klasszikusan idéztem magamtól. Tehát az idézet pontos! :D

Ismét sok víz lefolyt a Dunán. A szárba szökkent határ sárgulni, barnulni látszik.  A lenyugvó Nap vörös színe penge éles sziluetteket rajzol. Pompás ez az idő is. Langyos fény pásztáz pászmákban a felhők lékein. A tél közeledtét sejtető gyönyör szaladgál kifulladásig érzékszerveimen. De jó, hogy élek!

Apropó élet.

Kedves SZIXIsek! (Diákok és nem.)

Mi újság Nagy Béla tanár úrral? Elmondom. ( A forrás autentikus.)

A nyári szünet már egy Podersdorf am See nevű osztrák falucskában izzasztotta rám a trikót. Igaz az idei vakáció nem volt kegyes a nyaralókhoz, de sebaj. Szeptemberig egy fagyizó állapotát állítottam vissza minden reggel az eredeti szintre. ( Ezt egyesek takarításnak hívják, de a renoválás jobban hangzik.) A másik elfoglaltságom – ami még most is tart – egy football pályán zajlik.  Füvet nyírok, vonalat festek, zászlót tűzök.  A hétvégi meccseken pedig együtt izgulok a helyi csapattal az eredmény alakulásán.

A kapcsolati tőkém hozott a konyhára még bálarakodást, betonozást, szőlőművelést, masszírozást és egyéb hasonló csacskaságokat. Az ősz fő attrakciójában – szüret - szintén részt vettem. Remek munka volt. De volt egy kis gond. Egyik sem volt állandó, stabil munka. Már a hideg verejték kezdett a hajlataimban állandó tanyát ütni az izgalomtól – mi lesz ezután – amikor jött egy telefon. (Akkor már szeptember 27-t írtunk.) Hamar- hamar szaladjunk, mert van egy állás a szomszéd faluban! (Gols) Uzsgyi! Főnökhöz be, majd ki. Másnap mehettem reggel hatra dolgozni. Addigra már úgy voltam, hogy csak legyen. És láss csodát, lett. ,, Minden jó, ha vége van!” :D

Tehát most már van fix állásom. Belecsöppentem a biorobot technológiába. Gyerekek ez valami csoda! Ember és gép szinte állandó kapcsolatát követhetem – sőt kell is – nyomon. Rendkívül érdekes, ahogy az ember, mint sejttársulás próbál gépként tenni-venni 10-12 órát. Gyakorlatban ez egy palackozó üzemben történik. (Mint tudjuk Burgenland borvidék.) A palackozó soron jön a becsomagolt bor és néhányan leválasztjuk a végén a terméket. Remek foglalatosság. Végtelen számú kísérlet van a mozdulatsor pontos kivitelezésének elsajátításához. Vivát! A mozdulat (gyakorlat) teszi a mestert.

Így, október első hete után elmondhatom, hogy van esély a jövőre. A nyelvet próbálom szívogatni magamba, de ezen a vidéket 10 emberből 6-7 magyar a munkahelyeken. (Plusz én) A nyelvi környezet szinte kizárt. (Tanulás szempontjából zéró.) L

És!

Ezúton ragadnám meg az alkalmat, amit eddig nem bírtam megtenni.

KÖSZÖNÖM AZ UTOLSÓ TANÍTÁSI NAPOT NEKED, TE NAGYÉRDEMŰ NEBULÓ CSAPAT!

Sokáig csak álltam és révetegen meredtem maga elé, hogy vajh mi is történt. Köszönöm Nektek, hogy gondoltatok ránk. Hogy fontosnak tartottátok a BÚCSÚT.  Olyasmi érzést adtatok nekem ezzel, amiről titkon úgy ábrándoztam, hogy nem is tudtam milyen erő. Megtestesítettétek az ember- ember közötti kapcsolatot. Alakot öltött minden láthatatlan szál, ami összekapcsol minket.
Igazán büszke vagyok Rátok! Kivétel nélkül jár mindenkinek egy baráti mosoly és kézfogás!

Köszönöm!

nbela@t-email.hu

A mi iskolánk szakközépiskola. Alig egy éve családlátogatáson feltettem a kérdést, miért az iskolánkat választották a diákok, s a válasz minden esetben az volt, hogy mert ez szakmát is ad.

Ad bizony, különböző területeken képezhetik magukat még az érettségi után a tanulmányaikat nálunk folytatók vagy a szakképzésre hozzánk jelentkezők.

Nem tanítok a szakképzős évfolyamokon, inkább csak a folyosón találkozva vagy az iskolai rendezvények alkalmával ismerhetem meg őket kicsit jobban. Örülök nekik, sokukkal egy-egy mosollyal, pár jó szóval üdvözöljük egymást.

Osztályfőnök vagyok, és bár még csak az első tanévünket zártuk, már szóba került a pályaválasztás. Persze eddig is érdekelt a diákjaink sorsa, de most egy kicsit másképpen is figyelek rájuk. Az ő fejükkel próbáltam megtudni, milyen is nálunk szakképzősnek lenni. Megkérdeztem pár egykori szakképzős tanítványunkat, ők hogyan látják.

Kiknek ajánlja az szakképzésünket?

Ági: Sok mindent megtanulhattunk ez alatt a 2 év alatt az informatikai alapismeretektől kezdve a speciális hálózati technológiákig. Pozitívuma az iskolának, hogy Macintosh gépek álltak a rendelkezésünkre, és használatának az alapjait megtanulhattuk - köszönet érte Balogh Imre Tanár úrnak. Azoknak ajánlom ezt a szakot, akiket nagyon érdekel az informatika, és nem ijednek meg egy kis gépösszerakástól, szereléstől sem, hiszen gyakorlati órák is álltak a rendelkezésünkre a hét egyik napján. Az utolsó két félévben elsajátíthattuk a szakmai angol nyelvet is.

Evelin: Nos, én pénzügyi és számviteli ügyintéző szakon voltam. Igazából annak ajánlom, aki ezzel komolyan szeretne a továbbiakban foglalkozni, és tovább szeretné magát fejleszteni ezen a területen. Úgy gondolom, csak egy középszintű végzettséggel elég nehéz elhelyezkedni, aki viszont a szak elvégzése után főiskolára, egyetemre akar majd menni, biztosan hasznát fogja venni a suliban tanultaknak! Mindenféleképpen ajánlom a szak elvégzése után a mérlegképes könyvelőit!

Bence: Talán érik az ember, és jobban tudja, mit akar később tenni vagy mit nem, illetve az egy év alatt újra teheti az elrontott érettségiket is. Egyszóval ajánlom azoknak, akik nem akarnak továbbtanulni, de nem tudják, mit csináljanak, és azoknak, akik továbbtanulnának, de még nem tudják, hol, továbbá azoknak, akik tudják, de nem érték el a megfelelő pontot, viszont aki pl. könyvelő szeretne lenni, annak is egy jó alap.

Niki: Úgy gondolom, a szakképzés azoknak az embereknek is jó, akik később nem szeretnének továbbtanulni, de mégis egy jó szakmát szeretnének szerezni, és ezáltal egy jó munkahelyet találni, vagy éppen azoknak is, akik tovább szeretnének tanulni, és így „több lábon állni” a későbbiekben, vagy már eleve ott végeztek a Széchenyiben, s kár lenne az előtte megkapott alapokat veszni hagyni.

Ebben a szakmában az a jó, hogy tovább lehet menni még más irányba is: pl. ha valaki könyvelő, és nem szeretné ezt csinálni, elmehet bérszámfejtőnek, de bankba is - szóval sok a lehetőség.

Miért jó?

Ági: Elég jó ötletnek tűnt gimnázium után egy szakma tanulása, még mielőtt főiskolára vagy egyetemre mentem volna. Mindig is érdekelt az informatika, ezért jelentkeztem ebbe a suliba, először gazdasági informatika szakra. A kevés létszám miatt azonban nem indult, így a választási lehetőségem az informatikai hálózat-telepítő és -üzemeltető szak volt. Örültem ennek is, mivel néhány barátom is erre a szakra jelentkezett, így nem egyedül jöttem. Azóta mindenki elmondhatja magáról, hogy szép eredményekkel vizsgázott.

Bence: A gazdasági tárgyakból már sok mindent tanultunk az előző években, könnyebb volt végigcsinálni.

Niki: Jelenleg (2011.06.16. óta) a Bilance Kft.-nél dolgozom mint könyvelői asszisztens az iskola ajánlásának köszönhetően (a vizsgám pedig 2011. június 9-én volt).

Az iskolának nagy előnye, hogy van már egy jó hírneve, és könnyebb így az elhelyezkedés. Sok ember végzett már itt, alapított esetleg céget is, s referencia a Széchenyi. Az iskola képzése valóban nagyon magas szintű és gyakorlatias, ezt főként most látom, hogy dolgozom.

 Az tény, hogy komolyan kell venni, s a szakképzésen tanító tanárok is komolyan veszik a munkájukat: fontos számukra, hogy eredményesen vizsgázzunk, és jól megtanuljuk a szakmát. Ha pedig már valaki bejelentkezett rá, érdemes normálisan végig is csinálni, mert az iskolát fel szokták hívni, hogy ha munkaerő kell egy cégnek, szóval a képzés befejeztével is segítik a volt diákokat. Az év végi vizsgák könnyítésére lehetőség van versenyeken indulni, s némelyiken ha valaki tovább jut, megszerezheti a vizsgáját teljesen vagy egy- egy modult.

Mik a nehézségek?

Ági: Gábor Miklós Tanár Úr is örült, hogy a lányokat is érdekli ez a szak, pedig a közhiedelem úgy tartja, az informatika könnyebb a fiúknak. A belerázódás kicsit lassabban ment, hiszen a képzés előtt 2 éve már nem tanultam informatikát az iskolában, ahonnan ide jelentkeztem. Ami még nehézség volt, az a munkatervezés és –szervezés, illetve a projektirányítás. Nem volt a kedvenc tárgyaink között, úgy érzem, de azért boldogultunk ezekkel is.

Evelin: Nehézséget nem találtam benne, hiszen megvoltak az alapjaim már gazdasági ismeretekből. Persze egyéni nehézségek lehetnek, pl. nekem a számvitel része nehezen ment. Van, akinek ez, van, akinek az. Amire mindenféleképpen oda kell figyelni, az az, hogy gyakoroljanak sokat!

Bence: Nekem minden ment végül is, talán a váll. gazd.-ra kellett volna odafigyelnem jobban. A nehézség az, hogy tanulni, gyakorolni kell.

Niki: Az elejétől kezdve érdemes a képzés során tanulni, mert ha ezt nem teszi meg az ember, később nehéz lesz pótolni. A nehézsége talán a szakmai nyelvben rejlik, főként az adózásban, valamint abban, hogy ha nem folyamatosan tanul az ember, akkor egyszerre sok lesz nagyon a pótolni való.

Milyen a diákélet?

Ági: A véleményem az iskoláról és magáról a szakról pozitív. Nyílt közösséget ismertem meg, ami számomra kicsit új és furcsa volt, de hamar hozzászoktam. Jó érzés volt végigmenni a folyosón. Maga a suli is nagyon megtetszett, kicsit szomorú is vagyok, hogy már nem vagyok a közösség tagja. Sok embert ismertem meg, akiket nagyon kedvelek, ez főleg annak köszönhető, hogy kosárlabdázni jártam, és kialakult egy jó kis csapat. Jó élményekkel távozom ebből az iskolából.

Evelin: A sulit én nagyon szerettem, hiányzik a diákélet meg a suli hangulata. Családias volt a légkör, szinte mindenki ismert mindenkit. Sok lehetősége van a diákoknak mindenféle területen – pl. művészet, sport -, és ez jó, mert kipróbálhatják magukat, meg élmény, lehetőség. Mostanában nézegettem képeket a suli programjairól, és még ahhoz képest is változott az iskola, mióta elmentem 2 éve. Irigykedem is azokra, akik most ott vannak!

Bence: A diákélet szabadabb, mint az előző öt évben volt, s az órákon a hangulat talán még családiasabb a kisebb létszám miatt, de a sulit eddig is szerettem, minden tanárral jól kijöttem.

Niki: A tanulás mellett lehetőségünk volt sportolásra is, mint például kosarazásra és focizásra stb., de ha valaki nem sportolni szeretett volna, akkor járhatott énekkari próbákra, vagy akár havonta túrázni. Az évfolyam közös kirándulása pedig jó volt az ismerkedésre és az évfolyam összekovácsolódására. Az óraközi szüneteket pedig az iskolarádió műsora színesítette, de az összes iskolai rendezvényen részt vehettünk, szép emlék pl. az adventi ráhangolódás.

Örülök, mert azt látom, hogy a szakképzésünk hasznos és használható ismereteket ad a munkához, továbbtanuláshoz egyaránt, s a Széchenyi jó ajánlólevél a munkakeresés során. Érdemes érettségi után az iskolánkban elvégezni valamelyik szakot.

Az pedig személyes tapasztalatom, hogy a nálunk tanuló diákok jól érzik magukat, programokból bőven válogathatnak, és a légkör valóban családias.

Köszönet Berczeli Evelin, Karsai Ágnes, Bátky Nikolett és Vizi Bence Dávid volt tanítványaink segítségéért, őszinte szavaiért!

Szép volt, Fiúk! Hajrá, Lányok!

Beszélgetőpartnerem Kovássy Levente (9/B)

Szia Levente!
Már egy hete hangolódtunk a mai meccsre, a szervezés pedig jóval előbb megkezdődött.

Sajnos én otthonról szurkoltam csak a Csapatunknak, így e-mailben faggatlak a mai szép eredményről, melyhez természetesen gratulálok!

Melyik iskolák jelentkeztek a kupára?

Alapy, Jókai, Kempelen, Kultsár, Széchenyi

Kik játszottak a Szixiből?

Vizi Bence, Szép Pál, Sauerbrei Benjamin, Czabai Ákos, Székesi Krisztián, Mészáros Gergő, Kocsis Norbert, Horváth Ádám és én. Gottlieb Ádám és a Böröcz Ádám is velünk voltak a pálya szélén!

Melyik volt a legizgalmasabb meccs ma a számodra?

A Jókai elleni meccs, az nagyon izgalmas volt! Nem sokon múlott!!

Volt időd átgondolni kicsit a mai napot. Min változtatnál?

Nem igazán tudom, hogy min kellene változtatni!

Mióta kosarazol?

Október óta (volt egy jó nagy kihagyásom sérülés miatt).

Milyen a szixis kosárélet? Hogyan fogadták a Csapattársak a Gólyákat?

Nem tudom, milyen volt azelőtt, hogy idejöttünk, de most egyre jobb! Sok külső segítséget kapunk, és most, hogy Ádámék fognak szervezni iskolán kívül programokat, csak tovább fogunk fejlődni!

Holnap szurkolsz a Lányoknak! Mit tanácsolnál nekik?
Azt, hogy próbáljanak meg aszerint játszani, amit az edzéseken az Olivérék mondtak! És mindent adjanak bele!!

Köszönöm a villáminterjút!
HAJRÁ SZÉCHENYI!!!!!!

Az Informatika munkaközösség által meghirdetett a "Facebook generáció mindennapjai" című fotópályázatra beküldött fényképekre 2011. március 5-én 14 óráig lehet szavazni iskolánk Facebook oldalán. Köszönjük a nevezőknek a beküldött munkáikat és sok siker kívánunk a szavazáson!

Két alkalommal is jártunk a monostori Mag-házban. Először december 3-4-én. Akkor ottalvós program volt, a második egy szombati nap januárban.

Mindkétszer jól éreztük magunkat, hiszen osztálytársunk anyukája és munkatársai örömmel láttak bennünket.

  Amikor először jártunk a Mag-házban, kicsit esetlenül, bátortalanul néztünk körül, de egy kis ismerkedés a környezettel, és máris otthonosan mozogtunk a takaros házban. December 3-án este megnéztük a Sportcsarnokban a város sportolói közti versenyt (Kiss Klára és Sztojanov Olivér lett a Szuperbajnok, az SzPK tagja, s az iskolánk volt s jelenlegi tanulói), majd a Pingvin étteremben vacsoráztunk. Másnap a monostori művházban voltunk.

Jó játékokat találtak ki nekünk a szervezők: egyéni, páros és csoportos játékok is voltak. Azt hiszem, leginkább a „repülőgép-eltérítő” játék volt az, amelyik kifogott rajtunk, hisz akik ott voltak, tudhatják, hogy még másfél óra után is volt olyan csapat, amelyiknek nem sikerült kideríteni, ki volt a tettes.

Volt „gyilkosos” játék, és egy bizonyos  „keresztből egyenesbe” is, ami – bevallom - meglepően egyszerű elven működött, bár nehezen jöttünk rá...

Hazaindulásnál megígértük, lesz még ilyen, mert jó volt.

  Január 8-án sort is kerítettünk rá: egy szombati napot töltöttünk el a Mag-házban. Reggel mentünk, és szép lassan megérkezett az egész csapat. A fiúk fociztak, a lányok beszélgettek, majd a szervezők hívtak bennünket játszani.

Kint jó idő volt, ezért egy labdajátékkal kezdtünk, ami vicces és nagyon élvezetes volt. Ezután diagramot készítettünk az utolsó találkozás óta eltelt időszakban velünk történtekről. Majd kicsit később, egy olyan játékot kaptunk, ami megmozgatta az agyunkat, és döntésre késztetett bennünket. Eddigre elkészült az ebédre szánt paprikás krumpli, ebéd után folytattuk a játékot, ahol három, a csapatokból kiválasztott személynek kellett a másik kettő személyt meggyőznie a saját igazáról, majd közösen döntést hozni. Megint kiderültek olyan tulajdonságaink is, amiket nem is gondoltunk volna egymásról.

Összegezve: jól éreztük magunkat! Nagyon köszönjük a szervezőknek: Monostori Évának, Vizeli Ágotának és Cságola Mártonnak valamint munkatársaiknak!

Reméljük, lesz még ilyen alkalom, és azt is, hogy mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy ellátogassanak a Mag-házba, és olyan jól érzik majd magukat, mint mi!

Ásó Adrienn 9/B

Kedves diákok!

A tavalyi mintára idén is küldhettek titkos üzeneteket Valentin nap alkalmából.

Mindössze annyi a dolgotok, hogy az általatok formázott levélre (szív alakú, vagy díszített, stb.) írjatok egy pár soros idézetet, verset, vagy üzenetet, és ezt a címzett nevével és osztályával ellátva dobjátok a lépcsőfordulóban kihelyezett dobozba. A levelek mellé a DÖK ajándékként biztosít egy szem cukorkát.

Az üzeneteket február 11-én (péntek) 11 óráig adjátok le!
A levelek kiosztására február 14-én (hétfőn) a nap folyamán kerül sor.

Mindenkinek boldog Valentin napot, és sok levelet kíván a DÖK (előre is).